III. Trigo Badacsony félmaraton abszolút első hely, méghozzá pályacsúccsal! Lehetnék akár elégedett is, mégis, mikor leírom, nem érzem azt a fajta büszkeséget és örömöt, mint ami elvárható lenne egy ilyen eredmény után. Mert hát azért valljuk be, egy 80 perc körüli félmaraton nem számít űridőnek még akkor sem, ha szintes és szeles pályán kell azt...

Azt követően, hogy eldöntöttük, itt nekünk most véget ért az UB, beültünk a kisbuszba és meg sem álltunk a füredi versenyközpontig, ahol gyorsan megkerestük az orvosi stábot – ami ott és akkor mindösszesen egyetlen mentőápolóból állt, mert az az egy orvos, aki elérhető lett volna épp terepen volt, esetet látott el. Óriási feketepont a szervezőknek...

"Ebben még nagyon sok maradt!"

A tavalyi szezonzárót követően nagyon azt éreztem, hogy a maratoni a nekem való versenytáv, abszolút az én világom, így már ősszel ki is néztem magamnak a pozsonyi maratont, mint tavaszi főversenyt. Furcsa volt mondjuk a téli alapozásba úgy belevágni, hogy kora tavasszal már csúcsformában, vagy legalábbis ahhoz nagyon közel kellene lenni, ugyanis...

A tavaly október végén futott Generali Balatonfüred után kezdtem úgy a beszámolómat, hogy bár már számtalanszor futottam le a félmaratoni távot, igazán jót még egyszer sem sikerült mennem rajta, mert vagy volt előtte egy kevés úszás és némi bringa, vagy pedig kontroll alatt, edzésből futottam végig a 21 kilit. Valami hasonló helyzetben voltam a...

Régen volt már, hogy egy saját versenybeszámoló miatt kelljen billentyűzetet ragadnom. Ami azt illeti, ki is jöttem a rutinból, így most nem is tudom, hogy hol is kezdjem ezt a történetet.

Tavaly már elkezdett bennem érlelődni a gondolat, hogy jó lenne kicsit többet futni és kevesebb melót tenni a triatlonba. Úgy éreztem, hogy az úszás és a bringa is inkább már csak nyűg volt, púp a hátamon, kötelezően elvégzendő feladatok, hogy jól sikerüljenek a versenyek. Azok a versenyek, amelyeken indokolatlanul nagy elvárásokat támasztottam...

Péntek reggel 8:00, Balatonfüred. Fél óra és elrajtolunk. Kezdetét veszi egy utazás az ismeretlenbe. Újra azt érzem, amit az első ironman előtt – de azt követően már csak nagyon kevésszer. Kíváncsiságot és egyben bizsergető izgalmat. Hiányzott már ez az érzés.