Annak ellenére, hogy...

Sötét van és síri csend. Még sárdarabok tapadnak a már félig elkopott, mentaszín cipőmhöz. Az egy nappal ezelőtti futáson szedtem össze, de nem zavaró. A célnak így is tökéletesen megfelel. Nyugodt métergyártás, ennek van most ideje. Megkötöm a cipőfűzőm. Nem sietek sehova. Karácsony van, hová is sietnék? Igazából alhattam is volna, de a reggeli rutin annyira beleivódott a mindennapjaimba, hogy nem tudok már tenni ellene. Ébresztő nélkül is hajnalban kelek, ezt szoktam meg. Meg persze ott a tudat is, hogy degeszre fogom magam enni a következő napokban, így nem árt, ha égetek előre is egy kis kalóriát. Mindenki más miatt fut. Van, aki rekordokat szeretne dönteni, van, aki menekül valami elől, van aki szeretne fittebb és egészségesebb lenni. Én meg csak szimplán felzabálok mindent, ami elém kerül. Ez is egyfajta motiváció.

Kilépek az ajtón.

A fogam közt csikorog a hideg, ködös levegő. Ma is nehéz lesz az első pár kilométer, de aztán megszokom, mint mindig. Pár perccel később már a Mosoni-Duna partján futok. Ma is a lovarda a cél, de most a hosszabbik úton megyek. Kell a méter a lábakba és kell az idő, hogy ezek a gondolatok megszülethessenek. Csak azt sajnálom, hogy nálam egy diktafon, vagy legalább papír és toll. Bár az úgyis szétázna ebben a ködös időben.

Hosszú volt ez az év is, mégis milyen hamar elrepült. Ilyesféle kettősség jellemezte az egészet tartalmilag is. A rutint gyakran törte meg valami váratlan. A váratlanból aztán rutin vált, amiből végül mindig sikerült a legjobbat kihozni.

Annak ellenére, hogy…

Ha pár szóval kellene jellemezni, akkor ezzel, az idei évben mantrává vált félmondattal tudnám legjobban körülírni ezt az évet.

Annak ellenére, hogy adott volt minden lehetőség, a tavaszt teljesen kihagytam. Már ami a versenyzést illeti. Az év eleje inkább a tudatos befelé fordulásról szólt. Nem voltak kontrollált edzések, volt viszont ismerkedés a régi-új dolgokkal. Az aszfaltnál jobban vonzottak a súlyzók és a medence klóros vize. Év elején még pár alkalommal a görgőre is felpattantam. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni és újra a legalsóbb szinteken építkezni. Persze azért sejtettem, hogy ez sem fog örökké tartani. A vezérhangya előbb-utóbb újra felkúszik majd a szürkeállományba és fellapozódik az a versenynaptár is. Nyárig kellett várni erre a pillanatra. És amikor úgy tűnt, hogy lassan minden a helyére kerül, eladták az albérletet, ahol addig laktunk.

Annak ellenére, hogy költöznünk kellett, mégis sikerült időt szakítani az edzésekre. Szükségem is volt rá. Megnyugvással töltött el a tudat, hogy van valami, ami felett én irányítok akkor is, amikor összedőlni látszik minden más. Elköteleződni egy cél mellett, fegyelmezettnek és tudatosnak maradni. Ez erővel ruház fel. Könnyebben veszem az akadályokat, ha reggel futócipőt húzhatok, és nehezebb elrontani egy napot úgy, hogy már a legelején van sikerélmény. Nem hazudok, rohadtul fárasztó hetek voltak, de emellett volt benne valami varázslatos is. Talán az újdonság varázsa és a kíváncsiság, hogy mit lehet ebből így kihozni. Az viszont egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy feladom, hogy nem csinálom tovább. Pedig most lehetett volna kifogásom. Közben lassan összeállt a versenynaptár, elindultak az úszóműhelyben a csoportjaim és persze belaktuk az új albérletet is. Végül csak a helyükre kerültek a dolgok, kezdődhetett az őszi versenyidőszak.

Annak ellenére, hogy a szezon első két versenye teljesen tét nélküli volt és alapvetően semmilyen komolyabb elvárást nem támasztottam magammal szemben, mégis sikerült egész jó időeredményeket és helyezéseket hoznom back-to-back a két hétvégén. Pannonhalmán egyéni csúcsot futottam több releváns távon is, Zamárdiban pedig nagyon kényelmesen sikerült hozni azt az átlagot, amit később a SPAR maratonra terveztem. Pedig komolyabb terhelésből álltam oda mindkétszer a rajtvonalhoz. Nem mellesleg mindkét versenyt sikerült megnyerni. És annak ellenére, hogy egyszer már megfogadtam, hogy a Budapest maratonon többet nem indulok, most mégis ott találtam magam a BSI rendezvényén. És bár sokáig azt gondoltam, hogy itt nem nagyon lehet jót futni, a körülményekhez képest meglepően jó időeredménnyel értem célba, ami mellé egészen jó helyezés is társult. Amit elterveztem, az végül sikerült és ez büszkeséggel tölt el. Nem is a versenyeken elért eredmények miatt. Sokkal inkább az ide vezető úton elértek miatt. De nem csak nekem sikerült jól az a hétvége, többen is nagyot villantottak az istállóból.

Annak ellenére, hogy elsősorban triatlonistákkal foglalkozok – honnan a név, ugyebár –, elkezdett összeállni egy remek hosszútávfutókból álló galeri a csapaton belül. Érdekes, nem, hogy az egyéni érdeklődési köröm milyen hatással van az istálló életére, hogyan vetül ki a környezetemre? Végül is, ez azért nem olyan meglepő. Inkább csak érdekes. Nyilván megvannak a racionális okai, de aki egy kicsit spirituálisabb beállítottságú, az többet is beleláthat. Mindenesetre örülök neki, idén csatlakozott pár igazán ígéretes és tehetséges futó a csapatomban, akiknek átadhatok némi tudásmorzsát abból, amit az évek alatt gyűjtöttem. Az elmúlt időszak alapján pedig kijelenthető, hogy velük is jó úton haladunk. Persze ne feledkezzünk meg a kemény magról se! Sokat köszönhetek nekik! Ők azok, akikkel már évek óta hétről hétre gyűjtjük a kilométereket és versenyről versenyre próbáljuk ledönteni a korlátokat. Töretlenül, elhivatottan, még akkor is, ha a mindennapok teendői hatalmas hullámokat vetnek, ami nem igazán könnyíti meg a helyzetet. De fejlődni csak a komfortzónán kívül lehet. Az eredmények pedig magukért beszélnek. Számos egyéni csúcs rövid- és középtávú triatlon versenyen, maratonok és félmaratonok a világ minden szegletéből – Ljubjanától egészen Xiamenig. Swimrun, ultrafutás és terepultra, életmódváltások, nagyszerű történetek nagyszerű emberekről. Elképesztően hálás vagyok, hogy ennek mind részese lehettem idén!

Közben megérkezek a lovardába.

Kimérem, majd beáztatom az abrakot. A szokásos reggeli rutin. Amíg ázik, addig én is hazafutok megreggelizni. De most a rövidebb utat választom. Ennyi elég volt mára. Sietek, mert otthon már vár a feleségem a frissen főzött kávémmal.